Szimbólumok nyelvén üzen a természet

Az Egyszarvú (lat. Unicornis, gör. monocerosz), ló alakú mitikus lény, vörös lófeje, fehér ló teste, őzlába és hosszú bojtos oroszlánfarka van, homloka közepén egyenes hegyes szarvval, mellyel védelmezi magát

Az unikornis megtestesíti a harmóniát, az erőt, a bölcsességet, a tisztaságot (az ártatlanságot), a fényt, a gyorsaságot, a szabadságot, a szépséget, a bájt, a titokzatosságot, a varázslatot, és a misztikumot.

Nagyon gyors, szinte láthatatlan lény, lehetetlen elfogni, és a mitológiák arról szólnak, hogy csak az pillanthatja meg, aki saját magába elmélyedve teljes el tud csendesedni, és ilyenkor összhangba kerül saját magával és a mindenséggel.

Leginkább szűzzel ábrázolják a különböző képeken, mert a szellemre nyitott lelket jelképezi.

A legendák szerint több mint 1000 évig él, így a bölcsesség és a tudás szimbóluma is.

Ezek az állatok szeretik a vizet, ezért teliholdkor előszeretettel fürdenek a ragyogó csillagok alatt. A Holdistennő-hármasságban a Szűz mitikus lénye

 Az egyszarvú a homloka közepén lévő egyetlen szarvával a napsugár, a spirituális nyíl, Isten pallosának jelképe. A keresztény ikonográfiában ő képviseli a Szentlélek által megtermékenyített szüzet. A középkorban a Szűz Mária keblében fogant isteni Ige megtestesülése. A szarv a spirituális megtermékenyítés szimbóluma

Az Egyszarvú, a Szellemerő ősi szimbóluma, a fehér lóhoz szokták hasonlítani. A csavart szarv a határozottságot, céltudatosságot, az világegyetem közepe felé csavarodó spirált, a lét egyetlen célja körül keringő galaxisokat jelképezi.

A középkorból sok ábrázolása maradt fenn, kedvelt volt címerállatként is. A szűziességnek vagy Szent Jusztiniának volt a jelképe. Még a 18. században is gyakran megjelent az egyszarvú alakja a patikák ajtaján.

Az egyszarvú minden esetben a fizikai lét csodálatos felemelkedését idézi, a természetfeletti erő eszményét testesíti meg, mely árad, sugárzik mindenből, ami tiszta, és nemes. E mitikus Lény a tisztaság és a spirituális egység szimbóluma.

A késő középkor egyik kedvelt irodalmi és egyházművészeti témája volt a "Hölgy egyszarvúval", valamint a "misztikus vadászat az egyszarvúra". Már a görög és latin egyházatyák írásaiban is megjelenik. Itt a lányt vagy hölgyet Máriával azonosítják, az egyszarvút pedig Krisztussal. A misztikus vadászat pedig a megtestesülés maga. Az egyszarvú tehát a Megváltó egyik archetipikus előképe. A középkor ikonográfiájának visszatérő eleme a szűzleány, mint az egyszarvú befogásának eszköze. Az egyszarvút ugyanis nem lehet elfogni, ezért a vadászok cselhez folyamodnak. A szűz itt a csalétek, egyben a vadállat megszelídítője, aki vállalja, hogy az egyébként nem veszélytelen vállalkozáshoz kockáztatja életét. Az egyszarvú ugyanis a lány illatától elbódul, majd ölébe hajtja fejét, a többi már a vadászok dolga.  Az egyszarvú azonban csak a valódi szüzek ölén szelídül meg, az álszüzeket felnyársalja.

Leonardo da Vinci bestiáriumában az egyszarvút, mint a féktelenség megszemélyesítőjeként írja le (dionüszoszi jelenség).

A Bibliában az egyszarvú a sötét, archaikus és differenciálatlan természeti, valamint a pusztító történelmi és erkölcsi erők megszemélyesítője. 

Egy legenda szerint az egyszarvú nem akart Noé bárkáján a többi állat közé vegyülni, így elragadta az özönvíz, de nem halt meg, mert az elemek szellemei megmentették, és eljutott Tündérföldre
Aelianus kartazonja gyorsan fut, hangja durva és disszonáns, szarvának senki és semmi nem állhat ellent. A pusztában, magányosan és a többi állattal békében él. Párzás idején megszelídül. A szó egyébként valószínűleg a szankszkrit eredetű "kartajan" szóból ered, melynek jelentése "a sivatag ura".

A buddhizmusban az egyszarvút két összecsavarodott szarvval ábrázolják, amely jelképes kifejezése egy nem-dualista világnézetnek. Az egyszarvú azt sugallja, hogy a megvilágosodás csak az ellentétek egyesítése révén érhető el, tehát a két szarvból egyet kell csinálni.

A tibeti rajzokon, egyszarvú vadszamáron esőhozó vihardémonok lovagolnak.

Skócia nemzeti állata az unikornis. Az egyszarvú régi heraldikai (címertani) jelkép, már a 12. század óta feltűnik címereken, I. Williamnél is. A kelta mitológiában az ártatlanság, a tisztaság, a boldogság, gyógyító ereje miatt maga az élet, emellett a férfiasság és a hatalom szimbóluma. A 15. századi Skóciában aranytalléron is megjelent. A folklór szerint az egyszarvú vad, veszélyes állat volt, ezért leláncolva ábrázolták

Anglia egyik legendás alakját, Arthur királyt egy egyszarvú táplálta tejével.
Az egyszarvú-oroszlán kettős az angol királyi címer hagyományos őrzője. Az egyszarvú Skócia Britanniához való csatolása után került a címerbe, mivel az Skócia nemzeti jelképe. 

Az asztrológiában a Plutó bolygóhoz kapcsolják. Ezzel jelképezheti az összekötő hidat élet és halál között, gyökeres átalakulást, válságok radikális megoldását, megalkuvások nélkül. A Skorpió zodiákus kapcsolódik hozzá

Az európai alkímiában az egyszarvút a Holdhoz és a Merkúrhoz kapcsolják, ezért férfi-női androgün lénynek tekintendő. A Hold a női princípium, a titokzatosság, a folytonos megújulás, a belső tudás, az anyaság, a szaporodás, a növekedés, és a gazdagodás szimbóluma. A Hold az éjszaka mellékbolygója, a szépséget és a fényt jelképezi a sötét végtelenben. A buddhizmusban a béke, a tisztaság jelképe. A mercurius a nagy mű elérését szimbolizálta. 
"Ellentéte" az oroszlán; a sulphur, a Nap. Az egyszarvú az esők ura, ezért harcban áll a Nappal, aki az aszályt okozza.

Az alkímiában az unikornis az ősesszenciák közül a mercuriust jelképezi, amely a sulphurt képviselő oroszlán-nal egyesülve magasabb egységet hivatott létrehozni. 

Amulettek és védelmező szobrok

A Nílustól a Jangcéig a virágzó kultúrákban a mitikus állat a vallási hiedelmek szerves részeként jelenik meg, és szent iratokba foglalva, agyagba, kőbe vésve, vagy kisplasztika formájában maradt ránk. Általánosan elterjedt rontás elleni jelkép. Kőbe faragva palotaőrző mitikus szörnyként ismert. Talizmánként a babiloni házak szemöldökfáján, esetleg a padlóban elásva találkozhatunk vele. A legkorábbi ismert egyszarvú ábrázolások az Indus völgye mentén, az i. e. 3. évezred végén virágzó városokból származnak. Ezek amulettek voltak.

Az egyszarvú védi a királyt és a népét, a várakat és a házak bejáratát a gonosz szellemektől. Ezért őrzik a babiloni Istár kapuit oroszlánok és kígyófejű egyszarvú szörnyetegek. (Podmaniczky báró aszódi kastélyának kapuit is két egyszarvú védelmezi és a címerükben is megtalálható ez a nemes és legendás lény)

A perzsa birodalom egyik monumentális építményében a perszepoliszi palotában, olyan domborművekláthatók, melyeken egyszarvú bika harcol oroszlánnal. Ilyeneket fedeztek fel Ninivében, Babilonban és Úr városában is. Keleti szobrok, körpecsétek, pénzérmék és amulettek százai kerültek elő ásatásokon. A két állat, a két világító égitestet jeleníti meg, a napot és a holdat.

Persepolis monumentalitása, gazdagsága, a jó évről évre bekövetkező győzelmének szenteltetett, a tavaszi napfordulónak, amikor Ahura Mazda, a Nap visszanyeri erejét, megtermékenyíti a földeket és beragyogja a világot.

A küzdelem ott van az élet minden apró mozzanatában, és hol az egyik, hol a másik erő kerekedik felül: az éjszaka napról napra legyőzi a nappalt, hogy az később újra visszaszerezze uralmát.

Unikornis amulett

Az Unikornis a tisztaság, az ártatlanság, és a remény örök szimbóluma., mert az unikornis lelke tiszta és ártatlan. Ez a mitikus állat segít, hogy kiismerd magad ebben a kissé felgyorsult és zavaros világban, bölcsessége utat mutat, hogy meg tudd különböztetni a jót a rossztól. Az Unikornis segít viselőjének a jó sorsában, a szellemi inspirációban, biztonságot nyújt, hogy minden új kihívást egy új kezdetként, belső békével és teljességgel fogadjon.

Forrás: Márkó Zsuzsa - Az Egyszarvú